Becsengettek… – Egy szülő szemével, egy anya tollával

Becsengettek az idei, 2019-2020-as tanévre. Az idén lett a kisfiam első osztályos a mátészalkai Kálvin János Református Általános Iskolaban. Abban az intézményben, amely közel 19. éve a hit erősítésével oktatja, neveli a gyermekeket. A vallás hitem szerint olyan kötelék, amely közösséget épít, családokat fog össze. Soha nem felejtem el a nagyszüleimnél töltött nyarakat a szatmári faluban, Ököritófülpösön. Minden vasárnap a templomban találkozhattak egymással a falubeliek, ott, ahol én is felmehettem a templomtoronyba a harangot meghúzni, ahol a nagypapám presbiterként az egyházi feladatokat látta el. Ahol a 443. zsoltárt egy délután tanultam meg papával énekelve és ez lett a mi közös dalunk. Büszke voltam, hiszen már óvodásként segítség nélkül tudtam a teljes szövegét. És ugyanilyen büszke voltam, amikor az idén, szeptember 1-jén azon a hétfő reggelen a kisfiammal erős szívdobogással siettünk a mátészalkai Kossuth téri templom felé. Izgultunk, mert új világ várt rá, nekem pedig oly sok emléket kavart fel lelkemben. Immáron a csemetémmel ülhettem abban a templomban, ahol hajdanán minden vasárnap megfordultam és ahol közel nyolc évvel ezelőtt fogadhattam Isten színe és a szeretteim körében örök hűséget a férjemnek, s ahol az édesapám presbiterként szolgált hosszú időn át. Azóta eltelt jó pár év, a templom falai, a padsorok a régiek, az épület viszont új köntösbe bújt, a szószék más helyre került, tágas, szép világos lett. Meghatározta tehát eddigi életemet a vallás, otthonról kaphattam és hozhattam magammal erkölcsi, vallási-hitbéli nevelésemet. Apukám, a szatmári fiú anno szerencsét próbált debreceni diákként a nagy múltú református iskolában. Megállta a helyét és az ott szerzett megannyi élményét mindig szívesen mesélte nekünk. Mindezekért lett az én gyermekem is diákja a mátészalkai református iskolának, egy olyan közösségnek, ahol mindig fogják a kezét, s olyan értékek mentén nevelik és tanítják, amelyek, ahogyan számomra, számára is meghatározóak lesznek. A családunkban immáron a harmadik generáció járhat egyházi iskolába és kaphatja meg mindazt a lelki-szellemi biztonságot, amellyel reményeim szerint az életben is megállja majd a helyét.

71228969_2768378216546401_1744880045102465024_n

.

A tanévnyitó istentiszteletén a fiam mellett ülve megannyi érzés kavargott bennem, de látva a két boldog-kíváncsi-izgatott csillogó szempárt, az imádságra összekulcsolt kezecskéket, a lehajtott fejeket és az együtt imádkozó közel 437 tanulót, tudtam, jó helyre kerültünk. Itt erősítik a jellemüket, hitüket és tudásukat szeretetben, elfogadásban egyaránt. Kivonuláskor pedig felcsendült a 443. zsoltár: Vezess Jézusunk… Éreztem, itthon vagyunk.

69370399_2768378229879733_6759081774216642560_o

.

Az iskola falai szintén nem ismeretlenek számomra, hiszen annak idején a tanítási gyakorlatomat ebben az intézményben töltöttem. Akkor még nem gondoltam, hogy a fiam is itt tanul majd, ahol egykor az édesapja is. Türelemmel viselik a szülők és a gyermekek egyaránt, hogy lassan-lassan befejeződik az intézmény teljes korszerűsítése és egy kiválóan felszerelt, modern környezetben biztos alapokat kaphatnak gyermekeink. Hálásak lehetünk azért, hogy mind a 18 osztály már a refi épületében kezdhette az idei tanévet és minden feltétel adott ahhoz, hogy a második otthonukban tanulhatnak meg írni, olvasni, számolni a tanulók. Játékosan ismernek meg egy-egy bibliai jelkép-rendszert, a Biblia világát.

Elégedett és boldog vagyok, hogy fiam egy nagy múltú református közösséghez tartozhat az első bében.

71311287_2768378243213065_6266299921280794624_o

.

Forrás: Tiszántúli Református Egyházkerület